Hasznos lehet számunkra, ha offline módban is elérünk olyan információkat, amiket a "nettől távol" szeretnénk felhasználni. Erre nyújt megoldást ez a PDF dokumentum, mint egy e-book. Az eddigi cikkek témakörönként vannak összegyűjtve, fotókkal, leírásokkal. Tartalomjegyzékkel el van látva a dokumentum, kattintásra a kívánt címre, linkre és oldalra ugrik. Mobil eszközön könnyen magunkkal vihető és használható fájl (10,7 MB) Ha az alábbi képre kattint, elérheti a tartalmat és letöltheti a saját gépére is. A terv szerint folyamatosan jelennek meg majd füzetek, a témákat összegyűjtve. Amennyiben egy témához új cikk jelenik meg, akkor rövid időn belül a letölthető dokumentumot is frissítjük. A Facebook oldalunkhoz ha csatlakozik, mindig naprakész lehet a frissítéseket illetően. A kiadvány ingyenes! Amennyiben észrevétele, javaslata van, a kiadványban megadott e-mail címen jelezheti azt számunkra. Köszönjük!
A Pallas Nagy Lexikona az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a századforduló kétségkívül egyik legnagyobb alkotása. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. adta ki 1893 és 1897 között 16 kötetben. A kor szinte egész magyar tudományosságát reprezentálta a több mint 300 fős szerzői gárda. Az alábbi leírás ebből a lexikonból származik, az akkori kor ismeretének megfelelően mutatja be a cementet, mint építőanyagot:
Litzldorf (Régi cementgyár 1891-1898)
"Már az ókor építészei tudták, hogy a fehér mész bizonyos földnemű anyagokkal keverve vízállóvá lesz. Smeaton J. angol mérnök volt az első, aki 1756. tapasztalta, hogy az agyagot és homokot tartalmazó mészkövek égetés után vízben megkeményedő meszet adnak; de csakis Parkernek sikerült 1796. ily meszet nagyobb mennyiségben gyártani, melyet római v. román cementnek nevezett. 1824. gyártotta első ízben Aspin J. angol kőmíves azt a cementet, melyet portland cementnek nevezett. Mai nap ismerünk: hidraulikus meszet, román cement, portland cement, puzzuolán cement, kevert cement és hidraulikus pótlékokat. Agyagos kövek ill. mészmárgák, ha azoknak sósavban oldhatatlan (agyag, homok) részük 12-20% égetés után oly meszet adnak, mely oltás közben mérsékelt megmelegedés és csekély térfogat szaporodás mellett egészben, v. részben porrá esik. Az oltás közben szétesett por külön leszitálva, adja a könnyű hidraulikus meszet, míg a szét nem esett darabok őrölményét nevezik nehéz hidraulikus mésznek. A hidraulikus mész földes tapintatú, fehér v. szürkébe játszó, világos sárga színű por; mely vízzel feleresztve nem melegszik meg és igen lassan keményedik de szilárdsága idő folytán víz alatt s úgy mint a szabad levegőn is folytonosan növekedik. Fajsúlya 2,8 és 2,9 között áll és izzítva súlyának rendesen több mint 8%-át veszíti. Ez a mészfaj használható száraz- és vízépítkezéseknél, de utóbbi esetben célszerűen csak akkor, ha a víznek behatását levegőn való keményedés előzheti meg. Igen alkalmas nedves alapozásoknál és mindenütt, ahol a falazatnak gyorsabb kiszáradása kívánatos. Bizonyos fizikai minőségű mintegy 20-50% sósavban oldhatatlan részt tartalmazó márgák égetés után oly meszet adnak, mely sem vízzel nedvesítve, sem huzamosabb időig a levegőn tartva porrá szét nem esik; az ily mész megőrölve adja a román cementet; ez földes tapintatú, sárgástól vöröses-barnáig váltakozó színű por; vízzel feleresztve erősen vagy csekélyebb mértékben megmelegszik és megkeményedése is gyorsabb vagy lassúbb; fajsúlya ritkán haladja meg a 3%- ot, és izzítás alatt 5%-nál kisebb súlyveszteséget szenved. Az alkalmas márgának égetése v. akna- v. Hofmann-féle kemencében történik; előbbiben rend szerint folytonos tüzelés mellett olyformán, hogy míg a kemence szádjába a márga és tüzelő anyag rétegenként adagoltatik addig a kész gyártmány a kemence alján eltávolíttatik. A helyesen vezetett égetésen kívül, a gyártott román cement jósága az őrlés minőségétől is függ.
A jóság mely a térfogatállandóságban és szilárdságban nyer kifejezést, megállapított normatívumok alapján határoztatik meg. Hazánkban hatóságilag érvényes ily megállapodások nem léteznek; a bécsi normáliák, melyek nálunk is közszokásban vannak, szabványos arányban kevert habarcsból készült próbatestektől, 28 napos korukban lassan kötő román C.-nél 10 kg. huzó és 80 kg. nyomás ellentállást míg gyorsan kötőknél 8 illetve 60 kg.-ot követelnek cm2-ként. Román cement használható mindenfelé beton építkezéseknél ott, ahol felette nagy szilárdság nem követeltetik. Igen alkalmas anyag az épület-homlokzat készítésére, mert a belőle készített vakolatnak az idő viszontagságai iránti ellentállása olyan, mint a jobb fajta köveké. Hazánkban a román cement- gyártás a negyvenes évekre vezethető vissza, amikor a budapesti lánchíd építésénél ily hazai gyártmány is lett alkalmazva. Hazánk földjének geologiai alakulása bő tárházát nyújtja az ily célra alkalmas márgáknak, de mind e mellett is román-cement -iparunk koránt sem érte el ma még, közgazdasági fontosságának megfelelő fejlettségét. Oly építkezéseknél, melyeknél a nagy szilárdság a főkövetelmény: portland cementet használnak. Némely román C. előállítására is alkalmas mész dúsabb márgák, magasabb hőfokig, azaz a fehér izzásig hevítve, összetöpörödnek és a megőrölés kezdetének jeleit magukon viselő, sötét-szürke kékesbe játszó kő darabokat adnak melyek megőrölve képezik a portland C.-t. Az ennek gyártásához szükséges, igen különleges kémiai összetételü márgák azonban igen ritkák, és ahol előfordulnak is, ott sincs meg összetételüknek azon kivánatos egyöntetüsége, mely a megbizható gyártásnak fő kelléke, azért célirányosabbnak mutatkozik, a helyes összetételt mesterséges uton eszközölni; az ily uton nyert gyártmány a mesterséges portland C.; ez minden tulajdonságaiban megbízhatóbb és mint minden tekintetben első rendü gyártmány, ez uralja a piacot. A portland C. érdes tapintatu, sötét-szürke, s kék-zöldes szinbe játszó por, mely vizzel feleresztve alig, v. semmit sem melegszik meg, és rövidebb vagy hosszabb idő multával keményedik meg; fajsulya 3,1 felett áll és izzítás alatt sulyának alig 2%- át veszíti. cement klinkerA gyártáshoz szükséges nyers anyagok, lehetőleg tiszta, főkép magnézia-mentes mészkő és agyagnak a kellő arányban való keverése, vagy száraz vagy nedves uton történik. Utóbbi mód, mely iszapolásnak is neveztetik, adja a lehető legbensőbb elkeveredést, de csakis lazább, inkább kréta alaku mészköveknél alkalmazható. Elterjedtebb a száraz uton való keverés, amidőn az előre megszárított darabos nyers anyagok, kellő arányban elegyítve, együttesen őröltetnek. Ily eljáráshoz a kristályos tömör mészkő a legjobb, mert az az őrölő készülékhez tapadó agyagot onnan jobban lesurolja, az őrlés folyamatát tehát megkönnyítí. Az együtt őrölt és többszöri szitálás által finomitott és egyenletes keverékü por, vagy szárazon sajtolás, vagy nedves uton leszen vályoggá feldolgozva, és kellő szárítás után akna vagy Hofmann-kemencékben égetve. A helyesen égetett portland C. téglák sötét-szürke szinüek, taplósan összetöpörödöttek, a kezdő megolvadás jelét mutató, csengő üvegkemény darabok; ezeknek megőrlése meglehetősen nehéz müvelet; történik az: törők zúzók hengerek, görgők, őrlő székek kőjáratok, golyómalmok, stb. által, mely művelet alatt, a szükséges finomság megadása végett ismételt szitálás alkalmaztatik. A kész gyártmányt lehető egyenlősítése végett, nagyobb mennyiségben folytonos összekeverés mellett, raktározzák.
A helyes raktározás minden C.-nek fokozza jó tulajdonságait, amiért portland C.-t is, csak hónapokra terjedő raktározás után, és sohasem fris állapotban kell használni.
cementA portland C. jóságát megállapító faktorok: őrlés-finomság, térfogat-állandóság, kötő-erő és szilárdság stb. irányában támasztandó követelmények mennyiségei és azok megállapításának módozataira, a Magy. Mérnök- és Építész-egylet által megállapított és hazánkban érvényes szabványokban lettek összefoglalva; ezen megállapodások értelmében szabványos keverékben készített és vizben keményedett próbatestekből, azoknak 28 napos korukban legalább is 16 kg. húzó és 160 kg. nyomó ellentállás kivántatik cm2-kint. A portland cementet használják mindenféle oly beton építkezéseknél, ahol első sorban nagy szilárdság és tömörség követeltetik; leginkább vizépítkezéseknél tesz igen jó szolgálatot és pedig épp ugy édes vizben, mint a tenger vizében. Ez utóbbi esetben nem szabad a falazatot igen sovány, tehát felette likacsocs betonból készíteni, mert az ilyen kilugoztatik és megromlik. A tengerviznek klór és kénsavas magnézia-sói a cementet ugyanis megtámadják olyképen, hogy cserebomlás utján klórmész és gipsz képződik, melyek feloldatván, helyettük oldhatatlan magnéziahidrát válik ki; a lecsapódott magnéziahidrát, ha a falazat pórusait kitölti, a tengerviznek tovább behatolását meggátolja, a C.-t a kilugozás ellen tehát megvédi. Szárazépítkezésnél a portland C. és fehér mész keveréke is használatban van és ámbár igen jó habarcsot ad, de hazai viszonyaink mellett ugyan ezen célt az olcsóbb román C. használatával sokkal jutányosabban érjük el.
Hidraulikus pótlékok alatt oly term. avagy mestérséges anyagot értünk, melyek fehér mészhez keverve annak hidraulikus tulajdonságot adnak. Ezen anyagokat melyeknek használata igen régi, nevezték eredetileg C.-nek. Használatuk a folytonosan fejlődő modern C.-ipar által mindinkább háttérbe szorul és inkább helyi jellegü. A hidraulikus pótlékoknak hatása a bennük levő, oldható kovasavtól függ; ennek mennyisége szabja meg értéküket. A természetben előforduló ily anyagok, az ujabb eruptiv kőzeteknek tuffái; ilyenek a trassz, a puzzuolan és santorin-föld, stb. Hazánk gazdag trachit hegységei ezen anyagok bő lelhelyei; ilyenek az aradvmegyei lukareci tuffakő, mely a temesvári erődítmények építésénél lett felhasználva. Nagy-Kartal község határában található tuffának sósavban oldható kovasavtartalma 34%. Hidraulikus pótlékul használhatók még a vas olvasztó kemencéknek bázikus salakjai is; vala- mint égetett agyagok azaz téglapor stb. Lisztfinomságra őrölt hidraulikus pótlékoknak mészhidráttal gyárilag előállított keveréke adja a puzzuolán C.-t, ez a használt pótló anyag szerint mint salak C. v. trassz C. stb. jön forgalomba. Ezen C.-k fajsulya rendszerint kisebb a 2,8-nál; izzítás alatt sulyuknak legalább is 10%-át veszítik; szinük az alapanyag szinétől függ; tapintatuk lisztes puha; vizzel feleresztve meg nem melegednek és igen lassan keményednek meg. A belőlük készített habarcs, a mészhidrát tartalom miatt, a kiszáradáskor igen hajlandó a megrepedésre, miért is szárazban való építéskor, a vele készített vakolatot folytonosan nedvesen kell tartani.
Jó tulajdonsága ellenben, hogy a belőle készített beton direkte vizbe öntve is kevés hajlandóságot mutat az eliszaposodásra, miért is ily építkezéseknél indokolt a használata.
cement bekeverveC.-t tisztán igen ritka esetben használunk; a legtöbb esetben kevesebb v. több homokkal keverve, mint habarcs jő alkalmazásba, és pedig éppugy falazásoknál, mint főleg beton építkezéseknél. Minden alkalmazásánál, hogy a megkivánt cél eléressék, azaz hogy szilárdsága és egyéb jó tulajdonságai teljes mértékben érvényesülhessenek a C.-nek háborítatlanul kell leköthetnie; ami csak azon esetben történik, ha a C., lekötésének kezdete előtt, már fel lett dolgozva. Ezen szempontból a lassan kötő C.-é az előny. A C.-nek lekötése igen bonyolódott kémiai folyamat, melynek az a lényege, hogy viznek jelenlétében kalcium és aluminium szilikát dupla sók képződnek, mely alkalommal 12-20% hidrátviz is köttetik le. A megkeményedés folyama alatt még mintegy 10-25% szénsav is vétetik fel. A C.-nek felhasználásakor gondoskodni kell a lekötésre megkivánt viz jelenlétéről; valamivel több viz kevésbbé ártalmas mint kevés. Nagyobb vizmennyiség a C. lekötését lassítja; felette sok viz a kötőerőt és szilárdságot csökkenti miért is legjobb a C.-t sohasem hig folyékony, hanem keményebb, de még kenhető péppé ereszteni föl. A használt viznek minőségétől és hőfokától is függ a lekötés ideje. Romlott és igen kemény viz a legkárosabb következményü lehet; savanyu, sós és tengerviz a le nem kötött C.-re bomlasztólag hat, mig a megkeményedett C.-t alig támadja meg. Magasabb hőfok a kötést gyorsítja, alacsonyabb lassítja. Fagy a C. lekötését lassítja, annak szilárdságát azonban észrevehetőleg nem csökkenti de elővigyázatra int, mert a feles viznek megfagyása bomlasztó hatással lehet. Tiszta C. lekötéskor habár igen csekély mértékben is, de mégis összehuzódik, miért is nagyobb kiterjedésben alkalmazva megreped.
Ezt meggátolja a homoktartalom, mely még a hőfokváltozás iránti érzékenységét is csökkenti.
Jó építő homokkal egyenlő arányban kevert C. szilárdsága alig különbözik a tiszta C. szilárdságától, vagy sok esetben nagyobb is. A szükséges homokmennyiség a megkívánt szilárdság és főkép a tömörség szempontjából állpíttatik meg. A keverési arányt mindig sulyviszonyban fejezzük ki, habár a tényleges összekeverés könnyebbség miatt térfogat szerint történik; ezen eljárás azonban igen könnyű és laza cementnél könnyen vezet csalódásokra. A megkeményedett habarcsban a C. által elfoglalt térfogat, csekély különbséggel egyenlő a felhasznált C. sulya és fajsulyából kiszámított térfogattal, hozzáadva a lekötéskor felvett viznek térfogatát. A habarcsnak összes térfogatát első sorban a homok állapítja meg, amennyiben ennek térfogata nagyobbodást csak akkor és csak oly mértékben szenved, amennyiben a hézagainak kitöltésére szükséges C. pépnél nagyobb mennyiség lett felhasználva. A homoknak hézagai térfogatának mintegy egyharmadát teszik. C. vakolatot tömöríteni ugy lehet, ha lekötése előtt felületére száraz C. port hintünk, és azt jól bedörzsöljük. C.-t fémoxidokkal szinezni is lehet, mely eljárás patronokba préselt beton lemezek készíté- sénél van használatban.
(forrás: Pallas Nagylexikon)
Az ember komfort érzését jelentősen csökkenti, ha nedves, dohos, penészes az otthona. A magas páratartalom, a penészspórák az egészségünket is veszélyeztetik, ezért minél előbb meg kell keresnünk az okokat, és megszüntetni azt. Cikkünk első részében olyan példákat vizsgálunk meg, ahol tipikusan száraz épületek kezdenek penészesedni és ezekre próbálunk javaslatokat adni.
A fő probléma - nedvesség,pára!
Alapvetően a kiváltó okot a fenti címben meg is adtuk : nedvesség, pára tartalom növekedése arra a szintre, ami kedvez a penész életben maradásának, szaporodásának. A gomba spórája valójában mindenhol megtalálhat a levegőben, a szaporodáshoz, megtelepedéshez szükséges környezetet pedig mi magunk tudjuk megteremteni, vagy megszüntetni. A penésznek egy 3-4 napos minimum 75-80 %-os páratartalom is teljesen elegendő ahhoz, hogy megtelepedjen és szaporodásnak induljon. Tehát, ha szeretnénk megszüntetni a penészedésedést, a pára és nedvesség tartalom csökkentésével tudunk hatékonyan célt érni.
Páratartalom a lakásban
Első lépésként, érdemes egy pára tartalom mérőt beszereznünk, annál is inkább, mert ennek segítségével a munkánk eredményét is nyomon tudjuk követni, amit a penész ellen folytatunk. Az egészséges felnőtt ember számára a 40-60 százalékos páratartalom az optimális, mind a komfortérzet, mind az egészségmegőrzés céljából. Kisgyermekek szobájában ennél magasabb is lehet a páratartalom, náluk a 60-70 százalékos az ideális. Sajnos az életvitelünk már önmagában is jelentősen megnövelheti a páratartalmat, fürdőszoba használata, főzés, rossz szellőztetési szokások hozzájárulnak ehhez. Ha alapvetően az épületben szárazak a falak, nincsenek felázások, lehet, hogy a probléma forrása ebben rejlik. A páratartalom mérő segít a folyamatos kontrollban és világosan mutatja, ha gyakoribb, hatékonyabb szellőztetésre van szükség. A közelmúltban jártunk egy olyan lakásban, ahol a falak jellemzően szárazak voltak, a lakás alatt pince volt, annak falai is szárazak voltak, viszont a lakásba belépve állandóan dohos, penészes szag volt. Mint kiderült a korábbi bérlő télen 17-19 Celsius fokon lakott a lakásban, minimális fűtéssel (elektromos hőtárolós kályha), ebből kifolyólag minimális szellőztetéssel. A lakás 40 m2 volt, 2 felnőtt és egy gyermek lakott benne, ami az életvitelből kifolyólag is rengeteg párával járt, viszonylag kis helyen. Természetes, hogy a bútorok mögött páralecsapódás és penészedés volt. Az új lakó viszont egy fa tüzelésű kandallót rakott be, a falak alaposan fel voltak fűtve, néha 30 fok is volt a lakásban, ez miatt gyakori szellőztetés is volt, a dohos szag és a penész teljesen eltűnt a lakásból. Ez a példa is jól mutatja, hogy több mennyire fontos szerepe van a szellőztetésnek és fűtésnek a pára kordában tartásában. Ezen felül használhatunk olyan elektromos és vegyi anyagokkal működő páramentesítőket, amik segítenek a megfelelő páratartalom beállítását.
Szigetelni - túl szigetelni
Aki lakott panel lakásban, ahol távfűtés működött a 80-as, 90-es években, az tudja, hogy ott a túlfűtött rosszul szigetelt beton épületek jellemzően nem penészesedtek, mivel a nyílászáróknál szeles időben a függönyök a széllel egy ütemet táncoltak, az ajtóknál gyakran csak úgy sípolt a szél. Az öntött vas, vagy jobb helyeken alu radiátorok úgy okádták a meleget, hogy a férfiak többsége "egy szál fecskében" libegett a lakásban, az ablakok gyakran egész éjjel nyitva voltak a meleg miatt. Ennek hozadéka volt az alacsony páratartalom a lakásban, a kis "csinos" párologtatók a radiátorokon. Majd ezt követően jöttek a panel programok, új ablakok, hőszigetelés, új jól záró bejárati ajtók. A helyzet fordult, ami eddig száraz és páramentes volt, elkezdett néhol dohosodni, penészesedni. Amit elértünk : olyan jól becsomagoltuk a kis lakásunkat, hogy esély nem volt a kiszellőzésre. az alsó képek jól bemutatják ennek az eredményét:
Megoldás:fűtés-szellőzés megfelelő aránya
Mivel ez jellemzően téli probléma, a fűtés-szellőztetés kombinációja lehet megoldás. A nyílászárókba utólag is beépíthető szellőzők jelenthetik az első lépést, de nem állhatunk meg itt, mivel ezek ugyan javítanak a helyzeten, egy párával túlterhelt lakásban nem képesek lépést tartani a friss levegő igénnyel. A fűtésben rejlik az egyik megoldás. Sajnos többen a napközben üres lakás hőfokát 16 fok körülire lövik be, ennek köszönhetően a falak hidegek. Este amikor a család hazatér, 20-21 fokra állítunk arra az időre, amíg még ébren vagyunk, majd éjszakai állásban a fűtés ismét pár fokkal alacsonyabb lesz. Tehát a levegőt felfűtjük ugyan, de megnövekedett páraterheléssel ( fürdés, főzés, izzadás, mosás, ruhák szárítása, stb..) bekövetkezik a több fokkal hidegebb falakra való kicsapódás, nedvesedés. Reggel jobb esetben egy rövid szellőztetés és újbóli lehűlés a 16 fokkal üzemelő fűtésből kifolyólag. Ez a módszer sajnos jelentősen növeli a penészgombák megjelenését. Akkor hát, hogyan tovább? Fel kell ismernünk, hogy az egészség rovására nem lehet spórolni a fűtéssel. Magasabb hőfokot célszerű beállítanunk és kisebb hőmérséklet ingadozással. Ha a falak folyamatosan melegen maradnak, a magasabb páratartalom esetén sem fog kicsapódás jelentkezni a felületükön. Amennyiben a téli fűtés nem fokozható, akkor alacsonyabb páratartalmat kell tartani gyakoribb szellőztetéssel. A párás helységek intenzív (de viszonylag rövid!) szellőztetése további segítség az otthonunk megvédésében. Fürdés után, főzés után a helységek alapos szellőztetése jelentősen csökkenti a páratartalmat. Alapvetően a hideg téli levegő alacsony páratartalommal bír, ezért a légcsere itt jótékony, ráadásul ne tartsunk a lakás kehülésétől, mert a jól felmelegített falaknak köszönhetően a levegő is hamar visszamelegszik. Konyhában, fürdőben szellőztető ventilátorok beépítése is tovább javít a helyzeten. A páraelszívó használata a főzés során is hatékony eszköz, természetesen, ha ki van vezetve az elszívott levegő. Amivel viszont megtakarítást tudunk elérni, ha a falakat kívülről szigeteljük, mivel így kevesebb energia befektetéssel tudjuk elérni a kívánt hőfokot és a hőmérséklet szinten tartása is olcsóbban megúszható.
Tehát röviden összefoglalva : megfelelő fűtés - szellőztetés a páratartalom folyamatos ellenőrzése mellett hatékony eszköz lehet egy alapban száraz falakkal rendelkező lakás penészmentesítésére. Néhány gyakorlati javaslat még: érdemes a problémás helyeken, például szekrények, ágyak mögött nagyobb távolságot tartani a faltól a szokottnál, a jobb átszellőzés, melegedés miatt. A penészes felületek tisztítására egy kiváló recept, ha egy spriccelős flakont félig megtöltünk háztartási hypóval, majd a másik felét vízzel és ezzel spricceljük be a penészes felületet. Rövid időn belül tapasztalni fogjuk a penész elhalványulását és eltűnését, ha kell ismételjük meg a kezelést. Arra ügyeljünk, hogy a hypó szövetekre kerülve fakítja azokat, tehát csak óvatosan vele a ruhák és bútor huzatok körül, ezen felül gumikesztyűt is érdemes felvennünk, a permetet semmiképpen ne lélegezzük be maró hatása miatt. A kezelt fal száradását egy meleg levegőt fújó ventilátorral fel tudjuk gyorsítani. A fürdőkben a csempéket is átfújhatjuk vele, a fugákból a fekete penészt szépen kitisztítja, a csempe felületet is fényessé teszi és jól fertőtlenít. Tapasztalatunk szerint hatékonyságban túlteljesíti a kereskedelemben kapható szereket és árban is verhetetlen.
Az alábbi videó további információkkal is szolgál a témával kapcsolatban, az egészségügyi veszélyeket is bemutatva:
Más helységek esetében pusztán esztétikai vonzata lehet a fent említett kérdésnek, persze amennyiben nincs padlófűtés a betonban. Viszont padlófűtés és zuhanykabin esetén már más fontos szempontok is figyelmet igényelnek. Mind a betonnak, mind a csempének, járólapnak felmelegedés esetén van hőtágulása, ha ezt nem vesszük figyelembe, rövid időn belül javítást fog igényelni a burkolatunk. Példánkban egy falazott zuhanykabint láthatunk.
Milyen probléma merült fel itt? A fürdőszoba burkolata kb. 8 éves. A kivitelező a zuhanykabin alját utólag burkolta le, először a falakkal kezdett. Ebből kifolyólag a fali csempe teljesen leült az aljzat betonra, a padló burkolat pedig oldalról nekizárt. A burkoló alaposan végezte munkáját, a lehető legkisebb fugát hagyott a csempe és a járólap között. Ráadásul a fugába fugázó anyagot vitt bele a találkozási pontoknál, nem pedig szilikont. Bár padló fűtés nincs a zuhanykabinban, nem vette figyelembe, hogy a zuhanyzás többnyire meleg vízzel történik, sőt van aki forrón szereti. 35-45 Celsius fokos víz már olyan szinten felmelegíti a burkolatot, hogy ez a hőmérséklet emelkedés tágulásra készteti a járólapot. Ez a hőmérséklet szinte azonos a padlófűtés során felmelegedett beton hőmérsékletével. Amennyiben a járólap tágulás útját elzárjuk a szilárd fugázó anyaggal az éleknél, az alábbi képeken látható eredményt fogjuk elérni vele:
A képeken jól látható, hogy a fali csempe a járólap nyomásának köszönhetően, megrepedt, eltörött. Sajnos a repedésen keresztül víz jutott a csempe alá és a felszívódó nedvesség hatására, már közel egy méteres magasságig felpúposodott a csempe. Szilikon a fugákba nem került, csak fugázóanyag. Ennek köszönhetően 8 év után a zuhanykabint újra kell burkolni. Mindez 2-3 napos munka a száradási időket figyelembe véve, és megközelítőleg 80 000 Ft anyaggal és munkadíjjal együtt.
Hogyan lehetett volna mindezt elkerülni? A kivitelezés során figyelembe kellett volna venni, hogy a járólapnak ebben az esetben is jobb lett volna, ha bemegy a fali csempe alá, és a fugába, ahol a csempe és járólap találkozik, szilikon került volna. Az alábbi ábra ezt mutatja be:
A következő ábrán, egy külső lépcső kivitelezését láthatjuk. A fugázás már megtörtént a fugázó anyaggal, meg is száradt. A vízszintes és függőleges találkozásába viszont a fuga színnel azonos szilikon kerül, a dilatációs problémák elkerülése végett.
Az alábbi cikkekben további kivitelezési tanácsokat olvashat témával kapcsolatban:
A kivitelezés utolsó lépései közé sorolhatjuk a homlokzat színezését, vödrös vagy zsákos színező anyaggal. Esztétikailag is meghatározó szerepe van, ezért is fontos jól felkészülten végezni ezt a munkát. Ha saját házát szeretné házilag szinezni, javasoljuk, legalább egy olyan szakember legyen a csapatban, aki már végzett ilyen munkát és hajlandó a többiek munkáját is kontrollálni, ellenőrizni. Az időjárási, hőmérsékleti körülményeket is gondosan meg kell választani. A legjobb időszak a tavaszi és őszi ( fagymentes!) napokon, a kora reggeli órák. Érdemes mindig a keleti oldalon kezdeni, hogy a nap elől minél előbb az árnyékban tudjunk dolgozni, mivel a tűző nap bedolgozási hibákat eredményezhet a gyors száradás miatt. Feltétlen csapadékmentes legyen az idő, mert a még meg nem kötött homlokzati szint lemoshatja az eső.
A szeles időt is érdemes kerülni, mivel a friss színbe, port, törmeléket, szennyező anyagokat vihet bele, ezen kívül gyorsítja a száradást is, ami a feldolgozás esetén okozhat problémákat. Az anyagokat tekintve a vödrös anyagok általában készre vannak keverve, a zsákos anyagokat viszont nekünk kell a helyszínen a zsákon levő utasítások szerint kevernünk. Mind a vödrös és zsákos anyagoknál érdemes a vödörben levő anyagokat is összekeverni egymással ( ha lehetséges, a homlokzatra való teljes mennyiséget). Ezt megtehetjük, úgy, hogy egy nagyobb habarcsos műanyag ládába öntünk össze több vödörrel, felkeverjük, majd vissza öntjük, merjük a vödörbe őket. Ha ez nem lehetséges, felezzük meg a vödrökben levő anyagot, egy üres vödörbe öntve, majd egy másik keverés felét adjuk hozzá, keverjük össze. Ez azért is fontos, hogy az esetleges árnyalati különbségeket megszüntessük, enyhítsük. Nézzük most lépésenként a munkafolyamatokat:
1. lépés: Takarás
Mivel a színező anyagok száradás után nehezen eltávolíthatóak a felületről, nagyon fontos minden olyan felület védelme, ami a munka területen van és nem szeretnénk, hogy színezve legyen. Az állvány állítása előtt, a talajt érdemes fedni, takarni. Járdákat, utakat, növényeket, mindent amire cseppenhet a szín, érdemes takarni, mert az utólagos takarítás nagyon munkaigényes feladat, és gyakran már nem kivitelezhető tökéletesen, tehát foltok maradnak utána. Ereszcsatornákat amik a falon futnak le, érdemes takarni, vagy leszerelni, kifordítani a faltól. Felül, lambériát, rag alját érdemes a fal találkozásánál öntapadós papírszalaggal leragasztani. Párkányokat, ablakokat, ajtókat, garázskapukat mind fontos védelemmel ellátni. Meglévő lábazatokat szintén védeni kell. Az alábbi cikk a takarás menetét vázolja, érdemes elolvasni a témához - kattintson ide!
2. Felület ellenőrzése, javítása, mélyalapozása:
A falról minden laza, könnyel eltávolítható vakolatot, szennyeződést, festékmaradékot távolítsunk el. Mivel a színező anyagok 1-2 mm vastagságban kerülnek fel a falra, ezért számolnunk kell azzal, hogy a fal egyenetlenségeit nem fogja eltüntetni. Önmagában a színező anyag erre nem is alkalmas, mivel, ha túl vastagon hordjuk fel, nem pedig a szemcse nagyságában, nehezen simítható lesz, más struktúrát fog adni, ami látható lesz majd a végleges felületen is. Tehát a falat alaposan ellenőrizzük le, javítsuk, csiszoljuk. Hőszigetelő rendszereknél a éleknél, indító síneknél a kilógó háló szálait vágjuk le, csiszoljuk el, az éleket is tisztítsuk le, csiszoljuk egyenesre. A felületnek közelítenie kell a tökéleteshez, amennyire csak lehetséges, ez ad majd nekünk egy olyan struktúrát, amiben évekig örömünket leljük majd. A takarás, javítás és csiszolás után következik a fal alapozása a képen látható módon. Festő hengerrel, kicsivel és naggyal, hosszabbító nyéllel és ecsettel, illetve festő ráccsal kell rendelkeznünk hozzá. Alaposan, mindenhova juttatva a felület telítettségéig kenjük át, lehetőleg egy nappal a színezés megkezdése előtt. Amennyiben az alapozás hiányos lesz, számolnunk kell azzal, hogy az elmaradt részeken színbeli eltérések jelentkezhetnek, amik már utólag nem javíthatóak. A felhasználási útmutatókat, hígítási arányokat, száradási időt a csomagoláson találjuk, gondosan olvassuk és alkalmazzuk! A legjobb, ha szín azonos alapozóval alapozunk, ugyan attól a gyártótól beszerezve, akitől a színt vettük.
3. Színezés
Saválló glettvas, kanál és műanyag simító az alapvető kézi szerszámok a simításnál. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezt a munkafolyamatot, viszonylag gyorsan, a vakolat kötésének megindulása előtt kell készre kivitelezni, tehát, ha egy falat elkezdünk színezni, amíg nem készült el, megszakítás nélkül kell dolgozni a teljes csapatnak. A munkát együtt kell elkezdeni, egy irányból. Vegyünk például egy 4 méter magas falat, ahol két szinten tudunk dolgozni, az alsó két métert a földről, a felső két métert állványról. Az alábbi módon érdemes elindulnunk, ahogy az ábrán is láthatjuk:
A felső két pár indul meg először, egy fő felhordja a glettvassal a színt a kívánt vastagságban (szemcsevastagságban általában), az alábbi módon tartva a glettvasat :
A másik készre dörzsöli a felületet a tervezett struktúrát kialakítva a műanyag simítóval ( körkörösen dörzsölve vagy vízszintesen húzva, vagy függőlegesen):
Azért célszerű a felül haladóknak kezdeni, mert a kész alsó felületbe, nem potyog bele az anyag, illetve, ha kb 1 méterrel előbbre vannak, a technológia során természetesen lecseppenő anyag, nem a nyakukba hullik. Ahogy haladunk, mindent készre kell csinálni, vagyis az éleket, találkozási pontokat. Később a száradás beindultával, visszanyúlásra, belejavításra, nincs lehetőség, vagy csak az esztétika rovására. Érdemes a spalettákat is készre vinni a felülettel együtt, ilyenkor az alul dolgozók lassítanak egy kicsit, vagy ha lehetséges besegítenek, addig, amíg elérik a spalettát. Természetesen, ha kell, utólag is kiszínezhetők a spaletták, de ebben az esetben az éleknél nagyon gondosan, óvatosan kell összedolgozni, hiszen a homlokzaton a kötés már elindulhatott, ezért a simítóval már ne forduljunk bele a kész felületbe (ez már nagyobb gyakorlatot kíván!). Időnként az alul dolgozók a faltól pár méterrel távolabb lépve, ellenőrizzék a struktúrát és az észrevett hibákat jelezzék, hogy még időben lehessen javítani. Az alábbi videók jól bemutatják ezt a folyamatot, kérjük tekintse meg ezeket is:
Időnként szükségessé válhat falak bontása, terek egybenyitása, vagy már meglévő átjárók bővítése. Amennyiben egy meglevő válaszfalban szeretnénk egy nyílást nyitni, szükséges, hogy áthidalót építsünk be, mivel többnyire a felül maradt szerkezetek nem önhordók. A kérdés az, hogy hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy a falszerkezet ne omoljon le, mielőtt az áthidaló beépítésre kerülne. Nézzünk egy módszert erre!
A felső képen a tervet láthatjuk, a piros jelzi az új nyílás helyét. Fontos kiemelni, hogy nem teherhordó falazatról beszélünk, hanem egy válaszfalról, legyen az kisméretű téglából, vagy válaszfal téglából. A teherhordó falak bontása esetén feltétlen kérjük ki statikus véleményét és egyeztessünk az építési hatóságokkal is, mivel könnyen előfordul, hogy tervkötelesek a munkáink. Az alsó kép mutatja a kivitelezés folyamatát. Első lépésként a meglévő burkolatokat, padlót védjük takarással. Majd mérjük ki pontosan a kialakítandó nyílást, az áthidaló helyét és a tartó 10x10-es gerendák helyét is. Ezt követően a 10x10-es gerendák helyét véssük ki, majd a padlóra fektetjük a padló deszkát, amire a Peri lábakat fogjuk állítani. A lábak távolságát a faltól úgy kell kialakítani, hogy a munkánkhoz mozgásterünk maradjon, viszont nem szabad túl nagy fesztávra tenni, mert gyengül a tartóképessége, esetleges omlás esetén a 10x10-es gerendák eltörhetnek, ha az alátámasztások túl távol vannak. Majd helyezzük be a 10x10-es gerendákat és támasszuk alá a Peri lábakkal, szegekkel fixáljuk alul és felül is és feszítsük meg őket jól, hogy át tudják majd venni a terhelést.
A megfelelő alátámasztás kialakítása után hozzáláthatunk a munkánkhoz, ha ajtó volt a meglévő nyílásban, távolítsuk el, bontsuk ki. Mérjük ki az új falvég helyét, rajzoljuk ki a függőlegest és ha lehetséges nagy flex-el, gyémánt koronggal, ami alkalmas tégla vágásra, vágjuk meg mindkét oldalon, hogy minél kisebb véséssel ki lehessen alakítani. Alakítsuk ki az áthidaló helyét is, ügyelve arra, hogy a megfelelő hosszban felüljön majd a falazatra (15-20 cm). Helyezzük be az áthidalót a helyére. A fenti terv alapján az egyik felén a levegőben áll az áthidalónk, itt Peri lábbal a kellő magasságra emelhetjük és fixálhatjuk. Oldal irányba is támasszuk meg a Peri lábat kidőlés, kifordulás ellen. Falazzunk alá a levegőben álló résznek és így fixáljuk az áthidalót, majd ékeljük ki a felette levő téglákhoz, hogy szilárdan támasszon. Mi fém ékeket vágtunk, majd ezeket ütöttük be a tégla és az áthidaló közé. Ha esetleg valahol a kelleténél több tégla jött le, azt az áthidalóra falazva falazzuk fel, felül pedig ékeljük. Most már teljesen elbonthatjuk az alatta levő falat a padlóig. Ezt követheti majd a vakolatok helyreállítása, élvédők elhelyezése a vakolatba, glettelés, festés. Az alábbi videó is ezt a folyamatot mutatja be, érdemes megnézni a munkánk megkezdése előtt.
A felújítási munkák során előfordulhat, hogy egy meglévő stabil burkolatot nem szeretnénk felvésni, hanem az új burkolattal ráfedni, csempére - csempét, vagy járólapra - járólapot. Több előnye is van ennek, például a régi burkolat felvésése, a régi ragasztó eltávolítása, nem kis időt emészthet fel, amit ezzel megspórolhatunk.
Amennyiben ezt tervezzük, érdemes első lépésben ellenőriznünk azt, hogy a meglévő járólapra kerülő új járólap + ragasztó okozta 1-2cm-es magasság növekedés nem ütközik-e akadályokba? Előfordulhat, hogy ha az ajtó az új burkolatra nyílik, ütközni fog vele, ebből kifolyólag vágnunk kell majd belőle. A csövek és csapok kiállásai is megrövidülnek a plusz burkolattal. Amennyiben a meglévő küszöb fölé megyünk az új burkolattal, szükség lehet új küszöbre is. El kell döntenünk azt is, hogy a járólapra rögzített vagy szerelt fajanszokkal, bútorokkal mi legyen. Vegyünk például egy wc-t, ahol a kérdés az lesz, hogy felvesszük a burkolatról és aláburkolunk, vagy körbeburkoljuk? Esztétikusabb kivitel ha felkerül az új burkolatra, viszont ebben az esetben a szerelvényeket is át kell néznünk, hogy az aljzat magasságának növekedése, nem jelent-e problémát.
A következő lépés a régi burkolat felmérése ellenőrzése, mivel ennek is meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Csak szilárd, megfelelően ágyazott (ragasztott) burkolatra lehet burkolni. A régi járólapot, csempét kopogtassuk át, hogy megfelelően szilárd és kopogástól (üres kongó hang) mentes. Amennyiben néhol jelentkeznek problémák, abban az esetben ott törjük fel, véssük le, és flexibilis csemperagasztóval töltsük ki a helyét. Fontos! Amennyiben jelentős felületen tapasztalunk problémákat a régi burkolatnál (repedezett, kongó, fugák kihullanak), érdemesebb megfontolni a régi burkolat teljes eltávolítását, nem reszkírozva annak a lehetőségét, hogy a még stabilnak látszó lapok, később leválva az új burkolatot is tönkre tehetik. Alapelvünk inkább ez legyen: "bizonytalanra nem megyünk!"Ezt követően a felületet tisztítsuk meg a portól és szennyeződésektől. Abiztos tapadás érdekében alapos előkészítést igényel: a régi csempét tisztítani és zsírtalanítani kell. Az esetleges mosogatószer-maradékot ecetes vízzel, vagy kereskedelemben kapható savas tisztítószerrel távolíthatja el a leghatékonyabban.Tartsuk be a gyártók által előírt száradási időket a ragasztóval javított felületeknél.
Következik a száraz és tiszta felület mélyalapozása a megfelelő mélyalapozóval. Erre speciális alapozóra van szükségünk, ami direkt a csempére-csempe burkoláshoz való. Ez az alapozó tapadóhidat képez a meglévő és új burkolat közt. Festő hengerrel hordjuk fel a felületre, ügyelve, hogy mindenhol fedjünk vele. Itt is vegyük figyelembe a csomagoláson szereplő száradási időt! A nagyobb gyártók palettáján jó minőségű alapozókat találhatunk, néhány ezek közül: Murexin D4 tapadóhíd, Weber.col bondprimer tapadóhíd. Mapei tapadóhíd. Felhasználás előtt mindig gondosan olvassuk el a használati útmutatókat a terméken!
Bizonyos esetekben, amikor a felület nagyon egyenletlen, szükség lehet aljzatkiegyenlítésre is. Ennek eldöntéséhez, használjunk egy hosszú vízmértéket, ami megmutatja az eltéréseket az egyenestől és a vízszinttől.Következő lépés a csempe, járólap ragasztása az előkészített felületre. Itt a sarkalatos pont számunkra a ragasztó kiválasztása. Csak külön erre a célra alkalmas flexibilis ragasztót használjunk, például: weber.col promax S1 csemperagasztó, de több gyártó palettáján is szerepel ilyen minőségű ragasztó.
Végezetül fugázzuk ki a felületet. Az alábbi cikkekben kaphat részletes leírásokat még a csempézés és járólapozás témában, kérjük, kattintson a szövegre:
