Azt előre szeretnénk tisztázni, hogy nem kis fába vágja fejszéjét, aki rászánja magát szakképesítés nélkül, de jól elvégzett munkában nagy örömünket fogjuk lelni hosszú évekig. Ebben a cikkünkben főként egy előkészített felületet veszünk alapul, például egy vakolt fal, vagy egy betonozott felület. Tehát ezt feltételezve indulnánk el, de megemlítenénk, hogy a felület ellenőrzése elengedhetetlen számunkra.
1. lépés:
Burkolandó felület ellenőrzése, előkészítése. Mit értünk ez alatt? Szükségünk van egy legalább 1,5-2 méteres alulécre, vízmértékre, amit a felületre helyezve feltérképezzük, hogy ténylegesen megfelel-e annak az elvárásnak, hogy vékony ágyazattal járólapot vagy csempét ragasszunk rá. Alapigazság: szép egyenes burkolatot, sík felületre lehet ragasztani! Mivel a ragasztót fogazott glettvassal visszük fel, maximum 10 mm vastagságban, nincs arra lehetőség, hogy ezt még a fal egyengetésére használjuk fel. Tehát, ha 2-3mm-nél is több az eltérés, érdemes a fal vagy aljzat egyengetésére időt szánnunk. Vakolt fal esetén a javító habarcsot a falra felhordjuk, majd az alulécet használva síkra húzhatjuk a felületet. Vízszintesen és függőlegesen végighúzva az alulécet egyengethetjük, addig, amíg el nem érjük a kívánt hatást. Egy másik cikkünkben részletes leírást adunk a
vakolat készítéséről és javításáról.
Az aljzat esetén már egy kicsit könnyebb dolgunk van, ha eltérést tapasztalunk, hiszen az itt használandó anyagok "önterülőek". Tehát amennyiben aljzatkiegyenlítésre van szükség, néhány szempontot még az anyag megvásárlása előtt figyelembe kell vennünk. Például van-e padlófűtés a burkolandó felület alatt? A másik fontos szempont, hogy az aljzatkiegyenlítők többnyire 1-15mm vastagságot tudnak egy rétegben, tehát amennyiben nagyobb eltérések vannak, két választásunk marad: vagy több rétegben aljzatkiegyenlítőzünk, vagy több cm eltérés esetén betonozunk (esztrich) . Aljzatkiegyenlítésnél a másik szempont amit ellenőrizzünk, hogy a leöntés után mennyi idővel burkolható, mivel van olyan kiegyenlítő, ami csak több nap után, de van olyan is, ami maximum 1 nap után burkolható. Fontos, hogy a gyártó által megadott instrukciókat amit a zsákon találhatunk a legtöbb esetben, gondosan olvassunk át, hiszen ez adja meg számunkra a fő irányelveket. Alapozó használat nélkülözhetetlen, de itt is kövessük a leírást, hiszen van olyan alapozó, ahol a "nedvesre nedvest" technológiát kell alkalmazni, és van az, ahol száradási időt kell kivárnunk. Az "önterülő" anyagok esetén is szükség van azért egy kis segítségre, ehhez az egyik legmegfelelőbb eszköz az úgynevezett tüskés henger, ami biztosítja az egyenletes terülést. Törekedjünk arra, hogy olyan felületet képezzünk, ahol maximum 2-3 mm az eltérés, így biztosítjuk magunknak a sikeres burkolást.
2. lépés:
A burkolandó felületet minden esetben portalanítsuk majd ezt követően alapozzuk. Ennek több célja is van: a portalanításunkat tökéletesítjük vele, beszívódik az alapfelületbe és szilárdítja azt, egyenletes nedvszívást eredményez, így a ragasztó nem fog előbb kiszáradni, mint mielőtt megkötne . Gipszkarton esetén különösen fontos, mivel a gipszkarton magas nedvszívó képességű, így az alapozás elhanyagolása ahhoz vezethet, hogy a csempe rövid időn belül elválik a ragasztóval együtt a kartontól. Amennyiben zuhanyzót burkolunk, érdemes lenne folyékony fóliával kezelni a felületet és erre ragasztani flexibilis ragasztóval (gyártói javaslat szerint) ragasztani a burkolatot a teljes vízzárás miatt.
3. lépés:
Pontos kimérés, gondos tervezés. Ha szeretnénk, hogy a burkolatunk szépen elosztva jelenjen meg a felületen, akkor fontos előre kimérnünk, hogy mi hova kerül majd a lerakáskor. Érdemes a helységet "kiközepezni", azaz középen egy egyenest meghúzni. Ha nem szeretünk matekozni, érdemes egy járólappal végigzongorázni a helységet az elejétől a végéig, közben ceruzával jelölni a lapok elhelyezkedését. Ezzel megelőzhetjük azt, hogy valamelyik oldalon 1-2 cm-es darabot kelljen vágni, mert ez esztétikailag ront a látványon. Különösen fontos azt átgondolni, hogy a bejáratnál milyen lesz a burkolat, lesz-e burkolatváltás, vagy ugyanaz a járólap megy tovább a következő helységbe is? Küszöb lesz-e a helységben, vagy átmegy a burkolat a következő helységbe? Ekkor érdemes megtervezni a burkolatok találkozását, illetve élvédők és takaró profilok elhelyezkedését. Érdemes ellenőrizni a derékszöget a helységben, hiszen nem túl szép látvány az sem, amikor egy négyzethálóban lerakott járólap esetén pont a látszó falnál fog csökkenni a lap mérete folyamatosan. Ha nehéz derékszöget találni a helységben, érdemes inkább diagonálban lerakni, jobban elviszi a hiányosságokat. Lerakás során nem javasoljuk, hogy a falhoz tartva rakjuk a járólapot, mert könnyen meglepetések érhetnek bennünket, amikor a falról kiderül, hogy 2-3 cm-t is görbül és eltolja az egyenestől a járólapot. Mi általában csapózsinórral kicsapjuk azt az egyenest, amihez tartani fogunk, így biztosítjuk, hogy egyenes maradjon a burkolat és ehhez szabjuk inkább a falnál a lapokat.
Érdemes a lapokat is átellenőrizni, mert előfordulnak olyan termékek a piacon, ahol extrém esetben akár 7-8mm eltérés is lehet a lapokban. ebben az esetben 2 lehetőségünk van. 1. Kiválogatjuk a közel azonos lapokat, és azokat rakjuk egy helységbe, de a fugakereszteket érdemes elhagyni és inkább "szemre" lerakni a lapokat. A végeredmény így is messze lehet majd a tökéletestől. 2. Mi inkább ebben az esetben a cserét javasoljuk egy jobb minőségű termékre, mert a lerakott burkolatot akár több 10 évig is nézegetni fogjuk, nem érdemes kockáztatni és évekig bosszankodni azért, hogy ipari hulladékot kaptunk a pénzünkért.
4. lépés:
 |
|
Kezdjünk neki! A mai technológia már nem kívánja meg a lapok előnedvesítését, sőt kifejezetten tiltja néhány ragasztó gyártó. Általában egy keverésre egy zsák ragasztót szoktunk bekeverni (25kg), de ha hiányzik a rutin még, érdemes lenne csak fél zsákkal kezdeni. Figyeljünk az úgynevezett nyitott időre, amin belül a lapot rá kell helyezni a ragasztóra, mert amikor elkezdődik a "bőrösödés", már csak töredékét fogja tartani a ragasztó. A lapok lerakását általában úgy végezzük, hogy a helységből kifelé haladjunk, és utolsónak az ajtónál szabjuk be a darabokat. Ha járólap és csempe is kerül a helységbe, vegyük figyelembe, hogy a burkolat úgy mutat jól, ha a csempe "ráül" a járólapra. Ezt kétféle módon lehet elérni: - a járólapot rakjuk le először, ennek viszont az a hátránya, hogy a lerakott burkolatot védeni kell a mechanikai sérülésektől, illetve meg kell várnunk a ragasztó kötési idejét, ami után járható a felület, ez általában 24 óra. ezzel értékes időt vesztünk és plusz munkánk lesz a védelemmel. Ezért mi általában azt a módszert alkalmazzuk, hogy a fali csempét ragasztjuk fel először, de csak a második sortól felfelé, amikor a járólapot rakjuk, akkor szabjuk be az utolsó sort is. Használjunk fugakeresztet, ami biztosítja számunkra, hogy azonos méretű fugákat kapjunk. Napjainkban általában 4-5 mm vastag fugát kérnek megrendelőink, de az egyén ízlése inkább a meghatározó ebben. Miközben rakjuk a járólapot, folyamatosan tisztítsuk a fugákat a kitüremkedő ragasztótól, mert utólag amikor már megkötött, nagyon nehéz eltávolítani. A járólapot is töröljük le egy nedves szivaccsal, ha ragasztó került rá, igyekezzünk mindig tiszta felületet hagyni magunk után. Lerakás közben használjunk folyamatosan vízmértéket az aljzatnál és az oldalfalnál is, hogy a síkokat ellenőrizzük. A pozitív éleknél használjunk műanyag, vagy fém élvédőket, ezzel védjük a burkolatot és dekoratív éleket kapunk.
5. lépés:
Fugázás és befejező munkák. A száradás után (min.24 óra - a hőmérséklettől is függ), amit érdemes ellenőrizni főként a járólapnál, még mielőtt rálépnénk, egy látszó ragasztó darabot megnyomva érzékelhetjük a ragasztó szilárdságát. Tehát amikor megkötött a ragasztó távolítsuk el a műanyag fugakereszteket, takarítsuk ki a helységet teljesen, töröljük le a port is a lapról, mert a fugázásnál a lapon maradt port belevisszük a fugába, mi gyakran átporszívózzuk a felületet, mert így a fugából is kiszedjük a port. Ezt követően a fugaanyagot a csomagon levő utasítás szerint keverjük be. Majd gumilapos fogázóval a fugára haránt irányba kezdjük el bedolgozni a fugázó anyagot, igyekezzünk minél kevesebbet hagyni a lap felületén, mert az a lemosáskor hulladék lesz. A negatív sarkoknál, a padlónál a szegély és a lap találkozásánál, vagy csempe és járólap találkozásánál ne a fugázó anyagot használjuk, hanem a fugával azonos sziloplasztot vásároljunk és azzal húzzuk ki a rést a vízzárás miatt a fugázás után (csak száraz felület esetén használjunk szilikont). Nyílászárók mellett is érdemes szilikonnal fugáznunk. Barkács áruházakban kapható tégla fugázó szivaccsal mossuk le a felületet óvatosan, ügyelve arra, hogy ne mossuk túl mélyre a fugákat. Ügyeljünk arra, hogy ne hagyjunk fugaanyagot a lapokon, mert miután megköt, csak nagyon agresszív módon lehet eltávolítani. Fugázó vödör és szivacsos lemosó használata nagyban gyorsítja a fugázás menetét, de ha ritkán használjuk, nem biztos, hogy megéri egy több mint 10000 ft.-os beruházás, főleg tudva azt, hogy egy szivacs kb. 500 forintba kerül.
Néhány szó a fuga színéről: ez valójában ízlés dolga, de amire érdemes gondolnunk, hogy egy gyakran használt helység járólapja esetén nem túl bölcs dolog fehér fugát alkalmazni, mert hamar megismerhetjük a fugasikálás örömeit. Inkább próbáljunk ilyen helységekben a lap színéhez passzoló sötétebb árnyalatot használni. Mi alaphelyzetben is előnyben részesítjük a flexibilis fugákat, mert kisebb az esély repedések keletkezésére, javasoljuk Ön is ezt vásárolja meg inkább. Az alábbi videó nagy léptékben összefoglalja és bemutatja a csempézés főbb lépéseit a Praktiker jóvoltából:
Reméljük sikerült hasznos irányelvekkel ellátni Önt a házilagos burkoláshoz, bár a teljesség igénye nélkül készült a cikk, de a főbb irányvonalak leírásra kerültek. Ha bármikor kérdése van a témát illetően, kérjük küldjön e-mailt nekünk. Köszönjük figyelmét és sikeres burkolást kívánunk!
Ehhez a cikkhez kapcsolódóan az alábbi témában megjelent leírásainkat is megtekintheti, ha a szövegre kattint:
Köszönjük az infókat! :)
VálaszTörlésSzívesen! Örülök, ha tudtam segíteni...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem nyelvtanozni akarok, de a HELYISÉG szót konzekvensen, tehát nem véletlenül (14 db) HELYSÉG-nek írja.
VálaszTörlésA “helység” jelentése ‘település’, a “helyiségé” ‘épületnek vagy lakásnak elkülönített része’ (l. Grétsy–Kemény: Nyelvművelő kéziszótár).
A sok hasznos információt mindazonáltal köszönjük!